Megr�zott; igen, azt hiszem, nagyon m�lyen megr�zott. Hideg, jeges karmait bel�mv�jta, �s nem eresztett. T�mad�sa m�r v�rt, m�gis h�rtelen volt.
�n m�g a v�dekez�s haditaktik�j�t sem �t�ltem ki, mikor � m�r felfegyverkezve �llt a v�rfalam el�tt.
Tudtam, j�l tudtam, hogy felesleges ellent�madnom, hisz saj�t fegyvereimet haszn�lta: tetteimet, szavaimat, �s… nem m�l�, gy�tr� szerelmemet ir�nta.
Ennek a h�bor�nak csak �gy lehetett v�ge, hogy az egyik�nk feladja. �s hogy �? Nem, nem, az teljesen kiz�rt! Mindig a v�gs�kig k�zd, addig megy, m�g a saj�tmaga �ltal teremtett kaotikus �llapot felzab�lja. Nem egyszer n�ztem m�r v�gig, hogy teszi mag�t t�nkre.
Tudom, hogy m�r nem fogja sok�ig b�rni, de hi�ba figyelmeztettem folyton, mindig csak azt hajtogatta, hogy elesni csak a gyeng�k szoktak!
�s l�m! Mennyire igaza volt!
� legyeng�lve, betegen, lassan m�r csak f�lemberk�nt, de b�szk�n! Piszok b�szk�n �llt el�ttem.
�n viszont?! Eg�szs�gesen, fizikailag eg�szben, de t�r�tt sz�vvel heverek a f�ld�n, k�ny�rg�m neki, k�rlelem, de nem enged.
Mindketten tudjuk, hogy messzire mentem, s �gy elsz�rtam. T�relmes volt, egy h�tig, egy h�napig, majd egy �vig. De �n nem vettem �szre, hogy mik�zben minden h�ten a s�rga f�ldig leiszom magam, � szenved -de kegyetlen�l. Hisz agg�dik �rtem, �s nyugtalan, am�g nem vagyok otthon. �s mikor haza�rek, csak szidom, �s �v�lt�k.
Ez�rt h�t; ez�rt kell most t�rn�m, hogy csendben �sszepakolja a holmimat, �s a folyos�ra dob�lja. Nem ellenkezhetek, neki �gy lesz jobb, �s most, az � leromlott �llapot�ban ez az els�dleges.
�n s�rok, de � fell�legzik.
Sz�nalommal n�z r�m le, ahogy a f�ld�n fekszek.
�gy t�nik, nincs m�r hova h�znom az id�t. F�l�llok, neh�z l�ptekkel az ajt� fel� indulok, majd besz�llok a liftbe. M�g seg�t bepakolni a cuccaimat.
Azt�n, utols� m�ly s�hajommal, lassan elhagyom a h�zat -�r�kre.