A patakocska partjn ltem, a csobogst hallgattam.
Csendes volt, s megnyugtat.
A kavicsos lpcsn folydoglt lefel a vz. Csak egy bka, s egy madr volt a trsasgom, de ez pont megfelelt. Nha elreplt flttem egy repl, de n konokul csak a termszet -a Tavasz hangjaira figyeltem.
Kizrtam minden mst, nem rdekelt semmi, csak a jid.
Prbltam rjnni, mi az amit szeretek csinlni, ha brmit megtehetnk, mi, vagy mik lennnek azok?!
rkig kint ltem, de nem jutottam semmire. Akkor, amikor mr pont kezdtem egyenesbe jnni, vge lett. Vge lett valaminek, s sszetrtem. Nem a fjdalomtl, csak gy. Egy pillanat alatt, mintha egsz addigi munkmat Annak ksznhettem volna, s Az visszavenn, ami az v, amikor tbb mr nem tartozik hozzm.
Pedig az, hogy vgre magamra talltam, a legkevsb Neki ksznhet, nem rtem ht, hogy mrt vitte el… De most… most j vrat ptek, tanulva hibimbl, nagyobbat, ersebbet -egy j n!
Hrtelen ismt meghallottam mindent.
mindent, a patakot, a replk zajt, s a rtet krllel erd mly suttogst.
Vgre valami jra elindult, s amit elvett a tl, azt majd visszaadja a Tavasz!