S�t�t volt, hideg, �s �n f�ltem.
Mindenfel�l l�thatatlan jeges kezek markoltak sz�vembe, kifacsarva abb�l a f�jdalom k�nnyeit, melyek kis cseppekben folytak arcomr�l a barlang fal�ra, hogy azt�n elt�njenek egy r�sben.
�n is hasonl�k�ppen �reztem magamat. Bujk�ltam a sz�k reped�sek k�zt, �s nem tudtam, mikor lesz ennek v�gre v�ge. Egy messzi, s�t azon is t�l l�v� j�v�beli pontnak tetszett, melyhez a f�lelem l�pcs�fokain vezet az �t.
K�r�l�ttem mindenki nevetett, bolondnak �reztem magamat.
Sz�gyelltem k�nnyeimet, ez�rt egy s�t�t, f�lre es� zugba b�jtam. �m ott sem voltam egyed�l, maga a Biztons�g tal�lt r�m egy angyali k�ls�ben.
Tal�n sosem �reztem m�g annyira kiszolg�ltatottnak, esetlennek magamat, mint azon az est�n, �m a Biztons�g, �s a n�ha k�r�m gy�l� bar�ti arcok, kedves (�m olykor sz�vbemarkol�an b�nt�) megjegyz�sek elfeledtett�k velem a f�lelmemet.
A m�g�ttem �ll� egy h�tre gondoltam, s arra p�r pillanatra, melyekn�l nehezebbet tal�n soha nem fogok �t�lni.
�s ahogy a vid�m percekre, mindig megnevettet� pillanatokra gondoltam, a sokkot, utamat v�gigk�s�r� f�lelmet legy�zve kil�ptem a lebuk� Nap halov�ny f�ny�re.