� Istenem… Milyen boldog reggel; hisz v�gre tal�lkozhatok vele.
eg�sz nap k�sz�ltem. Hogy v�rtam az est�t, hogy szemeimet rajta pihentethessem, karjaim k�r� fonjam, pedig m�g nem is ismertem.
Azt�n v�gre elk�vetkezett az indul�s pillanata.
Szorongva �ltem a buszon, �s minden pillant�st magamon �reztem, noha csak n�gyen voltunk a t�rsas�gban, s m�s nem is figyelt r�nk.
Lesz�lltunk, �s megpillantottam �t. A hideg v�gigfutott testemen, �s arcomra p�r pillanatra ki�lt az undor.
- Ez lenne �? . k�rdeztem t�le, a legjobbt�l, akivel mindig egy�tt. B�lintott.
Csal�dotts�gom enyh�lt, ahogy a t�rsas�g old�dott.  Mire �ti c�lunkhoz �rt�nk, m�r vagy t�zen voltunk.
Meg�lelt, t�bbsz�r k�zen fogott, de semmi nem t�rt�nt k�zt�nk.
Nagyj�b�l k�t �ra eltelt�vel m�r nem is volt olyan cs�f, mint els�re, s a b�cs� pillanat�ban r�d�bbentem: szeretem.
Megpuszilt, majd felsz�llt a metr�ra, �s pillanatok alatt elt�nt a szemem el�l.
K�s�bb besz�lt�nk. B�kokkal halmozott el, s m�r tudtam: menthetetlen�l beleszerettem.
�s azt�n, mikor ki�br�ndult a l�nyb�l, akit szeretett, elmondtam neki, hogy tetszik.
De hol voltak m�r akkor a b�kok?! Nem tetszem neki, s ez�rt sz�vemet a f�jdalom mardossa.
De mint annyi mindent, ezt is �tv�szelem, hisz ami nem �l meg, az er�s�t…                  - de ki tudja, mikor j�n el az, amelyik meg�l?
�s most kezemben megremeg a toll, s egy k�nnycsepp g�rd�l le arcomon… mert szeretem.