- Nem tudom! Csak… �rzem, hogy ez egy t�nd�r! M�gpedig! Nem ak�rki, hanem a kir�ly!

- L�m! Csod�lom e besz�det! Haland� l�tedre �gyes vagy! De ha nem hiszel benn�nk, akkor… hogy-hogy m�gis l�tsz? Ezt… ezt nem lenne szabad!

- Hmm… �gy l�tszik, m�gis… Arisa! Gyere ide! – Rendelkezett a fi�. Hamar egym�s mellett �lltak. A fi� m�lyen a l�ny szem�be n�zett, �s olyan k�zel �lltak egym�shoz, hogy m�r csak egy pillanat v�lasztotta el �ket a cs�kt�l. Arisa m�r k�sszen �llt, hogy visszacs�kolja a fi�t, csak arra v�rt, hogy az kezdem�nyezzen. De nem �gy t�rt�nt. A fi� neki d�lt a szikl�nak, �s rendelkezett, hogy Arisa kaparjon tov�bb. K�zben Sashat n�zte, �s a k�l�n�s l�nyt, amikor egyszer csak elengedte a szikl�t. Leszaladt, �s befogta a m�sik l�ny szem�t. F�l� volt, hogy a hatalmas f�nyt�l, ami h�rtelen lett, megvakul. A t�nd�rkir�ly sz�nyog k�p�b�l �tv�ltozott, �s most t�nd�r k�p�ben �llt ott. Magasabb volt Sashanal, �s �sz szak�lla v�ll�ra volt ter�tve, mint egy s�l. H�t�n k�t hatalmas sz�rny volt, amit ki-be t�rt, felkavarva a port. Arisa h�tran�zett, �s olyan f�lt�kenys�g fogta el, mint m�g soha. Dilan a test�vel v�dte azt a l�nyt, akit nem is ismert. Arisa erre hatalmas m�reggel tov�bbkaparta a kij�ratot takar� f�ldet, de mivel nem volt ott Dilan, hogy fogja a szikl�t, az hatalmas zajokkal kiesett a hely�r�l, �s fell�kve Aris�t meg�llt a l�ny has�n. Dilan k�ts�gbeesve szaladt hozz�, �s leemelte r�la a hatalmas t�mb�t.

- Ak�r csak egy kivasalt l�ny! – Nevetett a t�nd�rkir�ly, �s hatalmas karjaival felemelte a l�nyt. Levitte, �s „Hufax”-ot mormolva az �j –�pp asztalra fektette a l�nyt. Kez�t a l�ny has�ra tette, �s sz�rnyival verdesve a magasba emelkedett. Az asztal k�r�l hatalmas vil�goss�g t�madt, �s a l�ny holt teste a magasba emelkedett. Dilan tudta: am�g a kir�ly vel�k van, nem kell f�lnie, Arisa nem halhat meg. Vagyis… ink�bb nem maradhat �gy. A Hatalmas angyalforma testb�l most f�nycs�v�k l�velltek ki Dilan, �s Sasha fel�. A legyeng�lt l�ny er�tlen�l esett vissza az asztalra. A kir�ly leereszkedett, �s a l�nyra fek�dt. Most Dilanen volt a sor, hogy f�lt�keny legyen. Odaugrott az asztalhoz, �s eltasz�totta a kir�lyt. Sz�j�t cs�cs�r�tve Arisa sz�j�ra tette, �s leveg�t pump�lt bele. Sasha m�g mindig �lt, �s csak n�zte a jelenetet, azt�n nevetni kezdett Dilanen, aki undorod� pof�t v�gott, �s �gy csin�lt mint aki de v�rja m�r, hogy mag�hoz t�rjen a l�ny, de k�zben baromira �lvezte a dolgot.

1: Addig is a l�nyhoz �rhetett, minden felt�n�s, vagy szem�lys�rt�s n�lk�l;

2: Elj�tszhatta a h�st, aki megmenti „sz�ve h�lgy�t.”

De a kir�ly nem �gy gondolta:

- Ostoba! Megmentem a l�nyt, te pedig nem hagyod, hogy v�gig vigyem a var�zslatot! H�t most csin�lj, amit akarsz, az �letbe m�r nem tudod visszahozni! – Dilan megmerevedett, �s felemelte a fej�t. Ijedten n�zett a kir�lyra, aki azonban nem foglalkozott vele. Karbafont k�zzel vissza�lt�tte sz�nyog alakj�t, �s elt�nt, mik�zben a kij�rat fel� tartott.

- Te t�nyleg… ostoba vagy! – Nevetett fel Arisa, �s fel�lt az asztalon. �tkarolta Dilant, �s ezt s�gta a f�l�be:

- K�sz�n�m, hogy meg akart�l menteni! – Azt�n leugrott az asztalr�l, �s felszaladt a l�pcs�n. Intett Dilannek, hogy seg�tsen neki, mert egyed�l nem b�rja el a szikl�t.

- Te meg..? – Bukkant fel ism�t a t�nd�rkir�ly, aki nem hitt a szem�nek, mikor megl�tta Aris�t. Tudni illik ugyanis, hogy nem ment el, csak l�thatatlann� v�lt. Mint minden rendes t�nd�r, � is k�pes volt erre.

- �n? Amint l�tja: �lek �s virulok! De ne k�rdezze, hogy mi�rt, vagy mit�l!

- T�ged… T�ged szeretnek! – Mondta elk�pedve a kir�ly, �s k�zben azzal k�zd�tt, hogy kit�tott sz�j�t, ami leesett a csod�lkoz�st�l, sikeresen bez�rja, de ez csak nem akart siker�lni.

- Szeretnek? Nan�! A kuty�m, a sz�leim, meg… a t�bbiek!

- Nem! Nem �gy! Szerelemb�l! Csak egy nagyon… nagyon er�s szerelem k�pes fel�leszteni valakit, aki az �let �s a hal�l k�zt bolyong. De… �gy… csak… f�l �letet �lhetsz! Szellem leszel!

- Hogy micsoda??? Na nem! �n nem akarok idi�ta elt�n�seket, meg falakon �tm�szk�l�sokat m�velni, �n ember akarok lenni, k�vetelem a saj�t �letemet!

- Te ostoba l�ny! Nem szellem, csak f�l szellem! Te mostant�l kezdve k�t id�ben �lsz! �s �tj�r�kon kereszt�l kell k�zlekedned a k�t id�ben!Egy �tj�r�t nyitok neked, itt, a t�bbit magadnak kell megtal�lnod! Embereket vihetsz magaddal, de az fontos: akit �tviszel, kimarad ebb�l a vil�gb�l, �s nem tud majd ugyan akkorra visszaj�nni, amikor elment, itt folyik tov�bb az �let!

- Nem! Az nem lehet! �n ember akarok lenni! �s nem akarok ide-oda m�szk�lni!

- Pedig musz�j lesz! Sajnos m�g �n sem tudlak visszahozni az �letbe… bocs�ss meg!

- �s… akkor most kinek k�sz�nhetem, hogy �lek?

- Annak, aki szerelmes bel�d! Csakis annak!

- �s azt nem tudod megmondani, hogy az ki? Olyan k�v�ncsi vagyok!
- Sajnos nem �rulhatok el t�bbet!

- Nehezen kapok leveg�t! – Sz�lt k�zbe Sasha.

- J�zusom! De bunk� vagy! Mindig a legromantikusabb pillanatokkor sz�lsz k�zbe! De az�rt m�r… �n is szeretn�k kijutni.

- Gyertek! Seg�tsetek! – Mondta a t�nd�rkir�ly. Dilan, Arisa �s most m�r Sasha is egyb�l ugrott. Gyorsan kezdtek kaparni, a kir�ly pedig valami var�zslatszer�t mormolhatott, mert a f�ld kirobbant, �s a pince, ami fogva tartotta �ket, remegni kezdett. Hullott a vakolat. De nem zavartatt�k magukat, mert lefoglalta �ket a szem�k el� t�rul� l�tv�ny. Egy t�j, ami szinte mes�be ill� volt. Egy hossz�, v�gel�thatatlan �t, amit plat�nok, �s t�lgyek hat�roltak. A levelek lehullottak, vastag avar takarta az �t sz�l�t. A nat�r barna padokon term�szetf�l�tti alakok �ltek: t�nd�rek. A teljes, emberi alakok, sz�rnnyal, mint ahogy az im�nt a kir�ly is mutatta mag�t. A var�zslatos l�tv�ny, ami a szem�k el� t�rult, teljesen megsz�d�tette a k�t l�nyt, de Dilan csak a szem�t forgatta.

De ekkor els�t�t�lt az �g, az es� zuhogni kezdett, �s mennyd�rg�tt. Megjelent egy kem�ny, rideg n�, 2-3 m�terrel a f�ld f�l�tt lebegve, azaz rep�lve. Ruh�ja szakadt volt, �s varr�sa nem t�l sok anyagot vehetett ig�nybe. Ha nem t�nd�r lett volna, bizony�ra azt hitt�k volna r�, hogy valami met�l zen�t hallgat� tini l�ny. De ez esetben err�l sz� sem volt. J�l l�tsz�dtak hatalmas keblei, amit azzal tet�z�tt, hogy egy s�rk�nytetov�l�st csin�ltatott r�. Arc�n egy hideg amazon gondolatai t�kr�z�dtek, �s szem�ben elk�peszt� kegyetlens�g csillogott. Katon�i, akik ugyan abban a magass�gban lebegtek, f�rfiak voltak ugyan, de m�g �k sem l�tsz�dtak oly kem�nynek, harciasnak, mint vezet�j�k.

Az es� �gy zuhogott, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna, az eget minden fel� vill�mok szelt�k �t. Az eddig vid�man cseveg�-fecseg� fiatal t�nd�rl�nyok sik�tva menek�ltek, p�rjaik pedig a magasba emelkedtek, �s kardot r�ntottak. A kir�ly m�g� sorakozva 200-300 f�s csapatot alkottak. Minden l�ny elszaladt, kiv�ve egy nem: egy l�ny, akin f�rfip�nc�l volt,�s egy �jat tartott a kez�ben. Ikerfiv�re is vele volt, akinek k�t�l� kardja izzott, gazd�ja d�h�t�l. A fi� nev�n nevezte h�g�t:

- Tit�nia! Azonnal vonulj vissza!

- Nem Eles! Addig nem, am�g Sz�fia meg nem b�nh�dik sz�leink hal�l��rt! – Mondta a l�ny, ki nev�t a kilencedik elemr�l kapta, s ki pont olyan fontos volt a F�ldnek, mint a tit�n. Kem�ny n� volt, fiatal, m�gis b�lcs, 100 �let�v tud�sa lakozott benne, s m�gis: oly fiatalnak l�tszott. Arc�t csak a v�gy �reg�tette! A v�gy, hogy meg�lje Sz�fi�t.

A kir�ly maga is a magasba emelkedett, �s az ellens�ge el� r�ppent.

- �rvendek Sz�fia!

- Nah�t! Dimitrios! De r�gen l�ttalak! Mi �js�g veled?

- Mit akarsz Sz�fia? – K�rdezte a kir�ly, aki egy perc alatt 200 �vet fiatalodott.

- Ugyan Dimitrios! – Mondta a t�nd�r, �s simogatni kezdte a kir�ly arc�t, haj�t.

- Hagyj! Mondd, mit akarsz, �s azt�n nagyon k�rlek t�vozz!

- Ugyan azt akarom, amit �seim: a tr�nodat! Amin az �n csal�dom �lt gener�ci�kon �t, csak azt�n te elloptad t�l�nk! �s… azt a fi�t ott! – Mutatott Dilanre. A fi� �sszevonta szem�ld�k�t, �s cs�v�lni kezdte a fej�t.

- N�zz�k! �n m�g mindig nem hiszek a t�nd�rekben, �s azt se hiszem, hogy ehhez k�z�m lenne! Az egyetlen ember, akihez nekem itt k�z�m van, az Arisa! Mert csak �t ismerem… valamennyire…

- T�vedsz! Arra m�g nem gondolt�l, hogy mi�rt l�tsz minket, ha nem is hiszel benn�nk? Ez csak egy t�nd�rnek adathat meg! No meg annak, aki hisz benn�nk! – Ez utols� mondatot �gy mondta, mint egy undok liba,

- T�nd�r! Persze! Ennyire h�lye nem vagyok! Arisa! Gyere menj�nk vissza! – Mondta Dilan, �s m�r fordult volna vissza, hogy t�vozzon, de nem tal�lta az ajt�t. – Engedjenek el minket! Nek�nk ehhez semmi k�z�nk! – Sz�fia felnevetett, �s odasuhant Dilan el�.

- Te azt csak hiszed! Sokkal t�bb k�z�d van Neked ehhez, mint ennek a k�t l�nynak itt! – A n� most a magasba emelte Aris�t, de nem a k�t kez�vel, hanem var�zslat seg�ts�g�vel.

- Csak te tudod innen lehozni, �n le nem teszem! Be kell neked bizony�tanom, hogy van hatalmad az �sszes t�nd�r f�l�tt! – Mondta Sz�fia gonosz vigyorral a k�p�n. Dilan ugr�lni kezdett a l�ny ut�n, de nem �rhette el, �s hamar kif�radt.

- H�! �gy semmire nem m�sz! Csak bolondot csin�lsz magadb�l, �s nagyon hamar kif�radsz! Haszn�ld… haszn�ld az er�det! – Mondta Sasha, aki eddig n�m�n figyelte az esem�nyeket.

- Nekem… Jajj ugyan m�r! Nekem nincs var�zser�m!

- Akkor egy dolog, ami seg�thet: gondolj valamire, vagy valakire, ami nagyon sz�p �lm�ny az �letedben! – Mondta Sasha. Dilannek az els� gondolata Arisa volt. Sasha ujjongani kezdett, mert Dilan rep�lt, pont, mint a t�bbiek. Megragadta Arisa kez�t, azt�n minden erej�t �sszeszedve koncentr�lt �lete legsz�rny�bb pillanat�ra. Mind a ketten a f�ldre zuhantak. Dilan a fej�t fogta, de Arisa, aki m�g a leveg�ben eszm�let�t vesztette, nem �bredt f�l. Dilan f�l� hajolt, �s, mondv�n, hogy m�r �gy is el�g hihetetlenek a dolgok, megpr�b�lkozott egy mes�b�l szedett �tlettel: megcs�kolta a l�nyt, h�tha az fel�bred. De nem… Mintha csak a gondolatokban olvasott volna, megsz�lalt Sz�fia:

- Nem! Ugyan m�rt gondolod, hogy egy mes�be cs�ppent�l! Elvettem a lelk�t! A Te feladatod, hogy visszaszerezd! A lelk�t �rzi valaki, aki azonban nem tud r�la. – Dilan feln�zett, azt�n Sasha fel� fordult. – K�rlek! Ne n�zz ennyire egyszer�nek! – Mondta Sz�fia, amikor l�tta, hogy Dilan abban b�zik, hogy tal�n a l�nyn�l van az elvesztett l�lek. – Ha igaz�n szereted, megtal�lod a lelk�t! Mondom, akin�l van, az nem tud r�la! Kelet fel� reggelig, onnan jobbra egy v�rban �rz�m! Ezt a l�nyt magaddal viheted, de a v�rba nem viheted be! Ezt az�rt mondom, hogy tudd, a l�lek nem n�la van! Ha beteszi a l�b�t a v�rba, akkor az robban, vagy rabul ejt titeket! A feladatot m�g az is nehez�ti, hogy a v�rban sok elhagyott l�lek van bez�rva, �gy azok k�zt kell megtal�lnod elveszett szerelmed! De csakis az � lelk�t hozhatod ki, �s hogy ez val�ban �gy legyen, �reim figyelni fognak t�ged! Persze, �ket Te nem fogod �szre venni, mert te nem hiszel benn�nk, �s az er�det pedig haszn�lni m�g nem tudod! Akkor vehetn�d �szre �ket, ha a kisl�ny el�rulna neked valamit, de �, ugyeb�r nem lesz veled! A lelket a v�r melletti k�poln�ba kell vinned, ahov� m�r � is mehet – Itt Sashara mutatott – �s a tal�lt k�nyvb�l meg kell keresnetek az ig�t, amivel a testet oda transzport�lj�tok, azt�n pedig azt, amivel a testet �s a lelket ism�t egyes�teni tudj�tok! Nem neh�z! – Sz�fia szab�j szer�en r�h�gni kezdett, �s intett katon�inak, hogy induljanak.

- Micsoda??? Nekem itt semmi keresni val�m, nem hogy m�g meg is mentsek valakit!

B�r Dilan nem hitt a t�nd�rekben, sem a var�zslatban, de ez most komolynak t�nt. Csak egy c�l lebegett a szeme el�tt: visszahozni Aris�t.

Sasha, aki 14 �ves l�t�re egy 18 �ves tud�s�val, �s egy 10 �ves k�lsej�vel rendelkezett, most agg�dva figyelte, mit fog tenni a fi�. Dilan megragadta a l�ny karj�t, aki k�zben okoskodni kezdett.

- H�! Finomabban! M�g a v�g�n kiszak�tod a karomat a hely�r�l!

- Ne nyafogj, hanem gyere! �gy soha nem �r�nk oda! Arisa pedig sz�m�t r�m! Azaz… r�nk! – Dilan hangja elcsuklott. Arisa nevet� arca jutott az esz�be, �s az, amikor cs�kol�ztak. Arra gondolt, hogy mit fog gondolni r�la a l�ny, amikor megtudja, hogy Dilan milyen lassan sietett a seg�ts�g�re. Pedig � sietne, csak �pp nem volt m�dj�ban loholni, mert ez az ideges�t� kisl�ny, aki folyton csak besz�l, feltartotta a ment�akci�ban. M�r vagy 20 m�terrel arr�bb j�rtak, amikor Sz�fia el�j�k ugrott, �s egy pap�rt, egy kar�r�t, �s egy hatalmas k�nyvet nyomott Sasha kez�be.

- Mi ez?

- Majd megl�tod! De nagy sz�ks�ged lesz r�juk! Ne hagyd el �ket! �s k�sz�nd meg!

- K�ssz… Na menj�nk v�gre! T�nyleg soha nem �r�nk oda! – Elvette a l�nyt�l a kar�r�t, �s a csukl�j�ra csatolta. Megvizsg�lta a lapot. Egy t�rk�pet �br�zolt, ami mell� m�g az is oda volt �rva, hogy mi az �ti ir�ny. Sz�fia felh�zta az orr�t, �s f�lv�llr�l odavetett egy szia-t a k�t tininek, azt�n felsz�v�dott. Dimitrios agg�dva n�zett ut�nuk. Az es� el�llt, �s mintha soha nem is esett volna, az �t sz�raz volt, a t�nd�rek haj�n se volt egy csepp v�z se, �s m�g csak az �g se volt felh�s. �gy l�tszott, hogy a rossz id�t Sz�fia hozta-vitte.

A t�j m�g mindig aranysz�n� volt, de m�r nem az avaros, t�lgyekkel �vezett �t, aminek a sz�l�n padokon �cs�r�gve besz�lget� t�nd�rek voltak, hanem egy hegy, ami m�r ink�bb s�t�tz�ld volt, csak az eleje volt m�g kedves. A gyerekeknek nagyon nem akar�dzott bemenni a s�r�be, de ha meg akarj�k menteni Aris�t, akkor, musz�j. M�r h�rom �r�ja mentek, de m�g mindig nem voltak sehol a reggelhez k�pest, ameddig m�g menni�k kellett. Dilanben felmer�lt egy k�rd�s, amire sehol nem tal�lhatott v�laszt. Vajon a reggelig, az pihen�ssel, vagy folyamatos men�ssel volt „a reggelig”? N�zte a t�rk�pet, �s azt rem�lte, hogy ott v�laszt tal�l, de Sz�fia nem mell�kelt hozz� magyar�zatot, csak �tle�r�st. �gy h�t a t�j�koz�d�si k�pess�g�kre kellett hallgatniuk. Mivel m�g nagyon messze volt a hely, ahol el kellett kanyarodniuk, ez�rt m�g nem pihenhettek. Sz�fia se az utat, se az erd�t nem jel�lte be a t�rk�pen, csak egy kis piros pontot, ami val�sz�n�leg azt jel�lte, hol kell jobbra kanyarodniuk. De… amerre most mentek, az a kiindul�pontt�l sz�m�tva egy�ltal�n nem keletre volt, hanem ink�bb d�l-nyugatra. . De h�t SZ�fia erre k�ldte �ket. Tal�n… sz�nd�kosan f�lrevezeti �ket, hogy teljesen elt�vedjenek?

- Sasha! D�l nyugat fel� j�v�nk, pedig keletre k�ne menn�nk, mert Sz�fia azt mondta: „Keletre reggelig, �s onnan jobbra egy v�rban”! Vagy… most direkt vel�nk akar kiba… kibabr�lni? – Dilan majdnem k�romkodott, de most nem volt kedve a sz� jelent�s�t magyar�zni, ez�rt m�g id�ben elharapta a sz�t.

- Istenem! Persze, hogy m�s ir�nyba terel minket! Nem t�l egy�rtelm�? T�l egyszer� lenne, ha nem t�vedn�nk el! Most �gy elment�nk az ellenkez� ir�nyba, hogy csak var�zslattal tudunk visszajutni! Azt hittem, hogy r�j�tt�l! De honnan is tudhattad volna? V�g�l is csak a fia vagy!!!

- Fia? Stop! �n nem is hiszek a t�nd�rekben, egyed�l Arisa miatt vagyok itt, �s nekem semmi k�z�m ehhez, �s el�tkoztak, rep�lni is csak Sz�fia miatt tudtam!

- Nem! Te Sz�fia fia vagy! Ugyan olyan t�nd�r, mint Dimitrios, vagy Tit�nia!

- Nem! Az lehetetlen! �n londoni vagyok, �s az any�m is az! Nekem ehhez az eg�szhez semmi k�z�m!

- De igen! Dilan! – Sasha belen�zett Dilan szem�be, m�lyen, azt�n egy h�rtelen mozdulattal elkapta a fi� fej�t, �s megcs�kolta. Tulajdon k�ppen ez nem is �llt sz�nd�k�ban, csak a lelk�t, ott legbel�l, ahol tal�n a sz�v dobog, elfogta egy �rz�s, ami nem hagyta, hogy ezt a cs�kot kihagyja. Ez az �rz�s j�rta �t Dilant is, csak �ppen nem Sashaval kapcsolatban. Visszacs�kolt, de k�zben a fej�ben csak Arisa j�rt, �s valahol, agy�nak abban a r�sz�ben, amit a gondolkod�shoz, �s �lmodoz�shoz hazn�l, megjelent egy k�p: Arisa egy vasasztalon fekve, f�l�tte egy hatalmas k�s, ami lassan, de kegyetlen�l ereszkedik lefel�, hogy azt�n, ha valaki id�ben meg nem akad�lyozza, sz�pen kett�v�gja Aris�t. Dilan elr�ntotta a fej�t, �s h�rtelen aranys�rga sz�n� port kezdett sz�rni a leveg�ben, aminek k�vetkezt�ben az sebesen p�r�gni kezdett, �sszemos�dott a k�p, �s h�rtelen olyan volt, mint ahogy azt J.K. Rowling a Harry Potterben meg�rta. � azt hopporral val� utaz�snak, vagy zsupszkulcsos utaz�snak h�vta. Ez esetben ez var�zslat volt! Igazi, sz�vb�l j�v� var�zslat!

Dilan m�r teljesen elsz�d�lt, amikor v�gre egyszer csak kem�ny f�ldet �rzett a teste alatt. Sajgott az oldala. Azt�n kinyitotta a szemeit. Egy magas, v�gel�thatatlan falat l�tott maga el�tt. Mikor fel�llt, �s kicsit h�tr�bb ment, megl�tta, hogy mit takar a fal. Egy hatalmas kast�lyt. S�t�t k�kes-lil�s f�st gomolygott f�l�tte, �s az eg�szb�l a gonoszs�g, �s a kegyetlens�g sug�rozott. A keser�s�ggel keveredve.

H�rtelen v�get nem �r� sik�t�s hangzott a leveg�ben. Mikor Dilan feln�zett, egy zuhan� valamit l�tott, pont a feje f�l�tt.

Dilanre egy hatalmas s�ly esett. H�trat�ntorodott, �s h�tra esett.

- Ne haragudj Dilan! Nem tudtam arr�bb esni, pedig elhiheted: megpr�b�ltam! – Sasha legurult Dilanr�l, �s felpattant. A fi� nem volt ilyen f�rge. Lesokkolta, hogy egy var�zslattal �trep�lt egy eg�sz erd�t. �s m�g r�ad�sul Sashat is hozta mag�val. Pedig azt v�gk�pp nem akarta. Azt�n az a hatalmas fal, azzal a hatalmas v�rkast�llyal m�g�tte…

- Dill? Dill j�l vagy? – K�rdezte Sasha aggodalmasan.

- Azt hiszem, hogy egy kicsit sz�d�l�k… De egy�bk�nt j�l! Figyelj! Csak egyet k�rek! Ne csin�lj t�bbet olyan butas�got, mint az el�bb! Rendben? �n elm�letileg Aris�t szeretem, �s azt hiszem, egyel�re a gyakorlatban is.

- Ne haragudj! �n azt nem akartam! Az csak egy amolyan…

- J�! Rendben, de akkor se csin�lj olyat t�bbet! �n csal�dtam benned, �s most j�tszol Arisa �rz�seivel! Nem az eny�mekkel, hanem az �v�ivel! �s tal�n a tieiddel! N�zd! Nem tudom, hogy ez a te korodban hogy volt, de hogy nem �gy, az biztos! Nem tudom, m�rt van ez, �s rem�lem, hogy min�l hamarabb v�ge lesz, de ahhoz ki kell onnan hoznunk Aris�t! Ehhez pedig sz�ks�gem van a seg�ts�gedre!

- De h�t �n nem is mehetek be oda!

- Dehogynem! Var�zslattal l�tod: b�rmi lehets�ges! Sz�val gyere, �s itt �llj meg! – Dilan a l�b�val egy x-et rajzolt a homokba, ami olyan fekete volt, mint az �g, ami f�l�tt�k ny�lt el, �s aminek a v�g�t sehol sem lehetett l�tni.

Sasha engedelmesen oda�llt, �s v�rta, hogy mi t�rt�nik.

Dilan egy olyan sz�veget kezdett mormolni, amit � maga sem igen �rtett. Valami ismeretlen nyelven. Sasha teste kezdett az �ket k�r�lev� leveg�vel eggy� v�lni. A v�g�n m�r csak egy pici l�tszott bel�le. Mire Dilan befejezte a mormol�st, a l�ny teljesen l�thatatlann� v�lt. Dilan a fej�ben valami olyasmi hangot hallott, ami azt mondta neki, hogy a l�ny mindj�rt �jra l�that�v� v�lik, de hogy csak � fogja l�tni, a t�bbi katona pedig nem.

�s ahogy mondta a k�s�rteties hang: a l�ny ism�t l�that�v� v�lt.

- �s most gyere! – Adta ki a parancsot Dilan. Elindultak –volna. De nem tudt�k, merre keress�k a bej�ratot a v�rba. Hi�ba pr�b�lkoztak, nem j�tt �jra az im�nti var�zslat, aminek seg�ts�g�vel egyenesen a l�lek�rz� el� ker�lhettek volna.

- Dilan! Nyugi! Gyere erre! A n�i meg�rz�seim azt mondj�k, hogy erre menj�nk!

- N�i meg�rz�s! Na az az, amiben soha sem b�ztam!

- F�rfiak… - mondta Sasha, �s elindult a mondott ir�nyba. Dilan nem akarta k�vetni, de azt�n mivel egyed�l maradni sem sz�nd�kozott, a l�ny ut�n ment.

Mentek m�r egy j� ideje, �gy k�t �r�ja, amikor vissza�rkeztek arra a helyre, ahonnan indultak.

- N�i meg�rz�sek mi? Na �n elmegyek arra!

- De h�t arr�l j�tt�nk!

- Igen, de lehet, hogy ha arra indulunk, akkor sokkal sikeresebben j�runk!

- Lehet… - �s most a m�sik ir�nyba indultak. Nem eg�szen �t perce indultak el, amikor a falon egy hatalmas barna sz�n� fa kaput tal�ltak. Sasha beh�zta a nyak�t, mert tudta, hogy Dilan sz�r�s szemekkel n�z r�. �s igaza volt. Hogyha nem lett volna olyan s�rg�s, hogy kiszabad�ts�k Aris�t, akkor biztos, hogy Dilan p�f�lni kezdi a l�nyt. De �gy most szor�tott az id�. Bel�ptek a kapun, amit sikeresen kinyitottak, minden var�zslat n�lk�l.

- Dill! Nagyon haragszol?

- �! Dehogy! Hisz csak k�r�lbel�l k�t �r�t gyalogoltunk teljesen f�l�slegesen! Na mindegy… Gyere m�r! Most nem bajmol�dunk a kapu becsuk�s�val!

- De akkor r�j�nnek, hogy itt vagyunk!

- Igazad van! Akkor csukjuk be! – Kapkodva betolt�k a hatalmas s�ly� kaput. Ami persze hatalmas d�rejekkel j�rt. Erre persze megijedtek, hogy majd mindenki oda rohan, de nem! Egy �rva l�lek se j�tt.

- Ezt meg�sztuk! De nem hiszem, hogy lesz m�g egy lehet�s�g�nk, sz�val nagyon figyelj�nk, hogy ne legy�nk hangosak!

- J� j�! Bocs�nat! Nem tehetek r�la! – V�dte mag�t Sasha. Elindultak a v�r bej�rata fel�. Ahogy k�zeledtek, egyre melegebb lett, a v�g�n m�r szinte el�gtek. Sasha s�rdog�lni kezdett, el�sz�r halkan, azt�n egyre hangosabban, am�g v�g�l teljesen f�l nem m�rges�tette Dilant azzal, hogy folyton azt mondogatta: nem tud tov�bb menni, megs�l, �s hasonl�k. Dilan megfogta a l�ny haj�t, �s h�trah�zta. A l�ny szem�b�l k�nny kezdett csorogni, �s szabadkozott, hogy t�bbet meg se sz�lal. A fi� elengedte a haj�t, �s m�rgesen tov�bbindult. Elege volt ebb�l az er�szakos l�nyb�l, aki csak �gy, sz� n�lk�l megcs�kolja, be nem �ll a sz�ja, �s egy�ltal�n. Rem�lte, hogy min�l hamarabb megszabadulhat t�le.

Oda�rtek a v�rkapu el�. Egy �r �llt ott, aki sz�r�s szemmel n�zett a fi�ra. Szeml�tom�st, a l�nyt val�ban nem vette �szre.

- J� napot! – K�sz�nt ny�jasan Dilan. – Azt szeretn�m megk�rdezni, hogy kik tart�zkodnak a b�rt�nben! Az OBFK-t�l j�ttem! (Orsz�gos B�rt�ni Fel�gyel� K�pviselet) – ����… - az �r igen gyengeelm�j� lehetett, ugyanis egyb�l sorolni kezdte. Persze nem t�l �rtelmesen… - H�t… egy l�ny, aki halott, egy m�sik l�ny, olyan furcsa, ember fazon, olyan nagy piros-s�rga haja van… �s egy fi�… aki olyan szomor�… �gy n�z ki, mint Te! – Mondta az �r, �s kinyitotta a kaput. Sz� n�lk�l beengedte �ket. Azt�n a hatalmas kapu r�juk z�rult. Egyed�l voltak a v�rban, ahol az el�bbi izzaszt� h�s�ggel szemben, most j�g hideg leveg� keringett.

- �dv�zl�m a v�ramban! Ki maga? – K�rdezte egy �sz haj�, fekete k�penyes �r, aki a bej�rattal szembe es� l�pcs� tetej�n �llt.

- Hogy ki vagyok? �s hogy mit keresek?

- Pontosan! Erre vagyok k�v�ncsi!

- H�t… Dilan vagyok, �s egy elveszett lelket, meg a hozz� tartoz� lelket keresem!

- L�lektelen testtel sajnos nem �rulok, de egy hull�t igen! M�g valamit?

- H�t i…- kezdte Dilan, de a f�rfi k�zbe v�gott:

- Nem? Rendben! K�rem, t�vozzon! A soha viszont nem l�t�sra! – AZ utols� mondatban �gy csillogtatta h�feh�r fogait, mint aki v�rt akar sz�vni.

- De Uram! Uram k�rem hall…- Az �r ism�t k�zbe v�gott, �gy l�tszik, nem szeret hallgatni…

- A nevem Dracula! M�g pedig Gr�f! – Igen! Sz�val t�nyleg v�rt akart sz�vni…

- Tudom, hogy minden, amit keresek, a v�rba van!

- Igen? Majd megl�tjuk… El�g id�d lesz ezen gondolkozni, am�g a cell�ban leszel, ahova bez�rlak! – Dilan a magasba emelkedett, de ez �ttal nem �nsz�nt�b�l. Hi�ba kap�l�zott, hi�ba ellenkezett, a v�r pinc�je fel� rep�lt. Hossz� leveg�beli �tja ut�n egy cell�ban, egy v�r�s haj� punk l�ny t�rsas�g�ban �rt f�ldet. �gy �rezte, hogy ebben az „utaz�sban” teljesen elf�radt. A fekv�sb�l felk�ny�k�lt, �s integetett a l�nynak. A r�csos cellaajt� becsap�dott, hangos d�rejjel, �s k�s�rtetiesen nagy cs�nd �lt a k�t fiatalra.

- Szia! – Kuncogott a l�ny Egy izzads�g csepp jelent meg a hal�nt�k�n, �s fej�t kezdte vakarni. – A nevem Erika. �s a tied?

- Sic! Azaz Dic… Na… Dilan a nevem!

- F�radt vagy! Pihenj! Gyere! Leszek a p�rn�d! – A l�ny t�r�k�l�sbe �lt, �s combj�t simogatta. Nyilv�n ezzel akarta jelezni a fi�nak, hogy fek�dj�n az �l�be. A fi� odak�szott, �s egyb�l �ssze is esett, ahogy oda�rt. A l�nynak elkerekedtek a szemei, azt�n kicsit arr�bb tolta Dilan fej�t.

- Dilan! �des Dilanem! Azt hittem, hogy m�r soha nem l�tlak viszont! – Arisa hevesen megcs�kolta a fi�t. Ekkor egy k�z er�sen megfogta a l�ny derek�t. Elr�ntotta a fi�t�l. Azt�n gazd�ja Dilan m�g� �llt, �s a v�ll�ra tette a kez�t.

- Ki ez a l�ny?- K�rdezte Erika

- Ez itt Arisa! A l�ny, akit annyira kerestem! �s most, hogy m�r megtal�ltam, mind a h�rman visszamegy�nk a 21-edik sz�zadba! Rendben sz�vem?

- Ok� �des! Jaj! Annyira szeretlek!

- Dilan! Ki ez? �s… mit csin�ltok? Engem m�r teljesen elfelejtett�l?

- Sajn�lom Arisa! Erika �lmaim n�je! �s… �n megk�rtem a kez�t! De… gyere! T�ged is visszaviszlek! Az�rt a kedvess�gemet nem vesz�tettem el!

Arisa lecsukta szemeit, de m�g �gy is kifolytak a k�nnyek szemh�jai al�l. V�lla r�zk�dott.

- Ne s�rj! - Mondta Dilan. �tkarolta. Arisa ler�zta mag�r�l a fi� er�s karjait. - Dilan szeme el�tt minden elhom�lyosodott, �s Erika kedves hangj�t hallotta, de l�tni nem l�tta a l�ny arc�t.

- Dilan! Dilan! Megj�tt a reggeli! �bredj!

- Mi? Tess�k?

- Reggeli… - Erika Dilan v�ll�t r�zta.

- Arisa hol van? – K�rdezte a fi�.

- Ki? – �rtetlenkedett a l�ny. Azt�n folytatta, elterelve a t�m�t: - Nagyon furcs�t �lmodtam… - �s csak mondta-mondta a mag��t, valami �lomr�l, amiben szerepelt egy fi� �s k�t l�ny.

Dilan befalta a sov�ny reggelij�t, ami egy zs�ml�b�l, �s egy k�rt�b�l �llt, �s megjegyzte, hogy ett�l nem fog elh�zni.

- Dill! Ne falj �gy! M�g a v�g�n megfulladsz! Azt nem �ln�m t�l…

A fi� erre f�lrenyelt egy k�rtedarabot. K�h�gni, �s nevetni kezdett. A l�ny szint�n nevetni kezdett, �s meg�t�gette Dilan h�t�t, amit�l � csak jobban kezdett k�h�gni. Nevet�se k�zben megpr�b�lt elereszteni egy „�n megmondtam”-ot.

- Dilan! – Sasha a r�csajt� m�g�tt �llt, a folyos�n. – Dill! Most mit csin�ljak?

- Keresd meg Arisa test�t, �s vidd olyan helyre, ahol biztons�gban lesz!

- De… el�bb nem a cellakulcsot kellene megkeresnem?

- Azokat itt azt�n keresheted! Soha nem fogod �ket megtal�lni, mivel az ajt�k m�gi�val vannak z�rva tartva! Kulcs az eg�sz kast�lyban nincs! – Ep�skedett Erika. –Nem tudom, mi�ta vagyok itt, de m�g csak Gr�f „Dracul�t” l�ttam, m�st nem! – Erika a Dracul�t �gy ejtette ki a sz�j�n, mintha �pp azt mondta volna, hogy f�rfi boxer van rajta. – Biztos nem egy t�rsas�gkedvel� fazon!

- M�gia? Akkor azzal nem lesz baj!
- M�rt? M�gis hogy akarsz kijutni egy ajt�n, amit egy pasi a saj�t m�gikus erej�vel tart z�rva? – K�rdezte Erika kid�llesztett szemekkel.

- Egyszer�en! Mondta Dilan, �s egy igen er�s bels� megindults�ggal kirobbantotta az ajt�t.

- Te t�nd�r vagy, �s nekem nem is sz�lt�l?

- Mikor sz�ltam volna? Amikor alig �ltem, vagy amikor k�sz�ltem megfulladni?

- ���… J�, de akkor is! – Dilan s�hajtott, �s az �gre n�zett.

- Soha nem fogom meg�rteni a n�ket!

- H�t l�tod, az lehet! – Nevetett Erika. Dilan kiment a cell�b�l. Meg�llt, �s �jj�val dobolni kezdett a cellaajt�n, jelezve, hogy alig v�rja, hogy Erika is kegyeskedjen kif�radni. De a l�ny nem tette. Ilyedt arcot v�gott, �s dadogni kezdett.

- �n veled… ne-ne-ne… sehova! – mondta v�g�l, mert m�sra m�r nem volt ereje, azt�n �sszeesett, �s el�jult.

- Gyere m�r Dilan! – K�ny�rg�tt Sasha.
- Nem! Nem hagyom itt – Itt megakadt a besz�dben, mert nem tudta, hogy fejezze ki a furcsa �llapotot, amibe a punk l�ny ker�lt – �gy… - Fejezte be v�g�l.

- Mi? Nem erre mondj�k azt, hogy… szerelem?

- Micsoda? Deho… - Sasha olyan hangosan nevetett, hogy elnyomta a fi� hangj�t.
- Ha nem, akkor gyere!

Dilanre ez az egy mondat akkora hat�ssal volt, hogy h�rtelen teljesen elfelejtette Aris�t.

- Hidd el, nem vagyok bel� szerelmes!
- Te meg azt hidd el, hogy j� szemem van a szerelemhez!

- �s mikor ismertem meg, hogy ennyire bele tudtam szeretni?

- H�t… nem tudom… Te nem hiszel a szerelemben els� l�t�sra?

- De, de…

- Na l�tod! Tudom, hogy szereted!
- �n pedig tudom hogy Te Aris�t nem, de engem ann�l jobban, �s most csak Rish�r�l akarsz lebesz�lni!
- De Dilan! �n nem…

- De igen! – V�gott k�zbe Dilan. Felemelte Erik�t, mintha egy kir�lyl�ny lenne, �s kivitte a cell�b�l. Sasha ut�naindult.

A szomsz�d cell�ban egy fi� �lt. Egy k�rtecsonkot csavargatott idegess�g�ben. M�r �ll�t�lag 5 �ve �lt fogs�gban, �s mindig ugyan azt az eb�det ette: zs�mle, �s k�rte, �s ugyan azt csin�lta: semmit. �s ekkor is �pp azt tette.

- H�! Ki vagy Te?- Sz�lt be a r�cson Dilan.

A fi� feln�zett, �s Dilanre szegezte m�jk�k szemeit. Egyb�l l�tszott, hogy anno olyan st�lust k�pviselt, mint a m�sik fi�.

- D-D… Dilan?- K�rdezte. Hangja remegett, szem�ben k�nny �lt.

- Samuel?- (ejtsd: Szemjuel…) Dilan kirobbantotta az ajt�t. Berohant a cell�ba, �s meg�lelte bar�tj�t.

A k�t fi� sok�ig �lelgette egym�st, mes�ltek. �gy t�nt, soha nem akarnak kifogyni a sz�b�l, de egyszer csak, h�rtelen, minden el�zm�ny n�lk�l, hatalmas cs�nd �lt r�juk. A fi�k v�lla r�zk�dni kezdett, arcukon meleg k�nny folyt v�gig. Egym�s kez�t fogva �ltek a f�ld�n.

Sasha sik�tani kezdett, �s szem�t eltakarva elfutott, otthagyva az �jult Erik�t a cella ajtaj�ban

Dilan gyeng�den megharapta Sam als� ajk�t. K�nny�k egybefolyt. Cs�kuk gyeng�d, szenved�lyes �s hossz� volt.

3 �ve. Saumel 3 �ve ker�lt �t a M�s Vil�gba. �s Dilan az�ta nem l�tta ekkori bar�tj�t: Samet. Val�sz�n�nek l�tszott, hogy m�r nem l�tj�k egym�st, soha t�bb�. De most m�gis.

Ez a 3 �v, amit k�l�n t�lt�ttek el, Dilannak, �s Samuelnek olyan hossz� id� volt!

- �s… tal�lt�l m�r p�rt mialatt �n nem voltam veled? �gy �rtem egy l�nyt. Aki meg�rt, �s akinek mondhatod, hogy szereted, mert nem fog kinevetni, elhiszi, hogy te t�nyleg, �s igaz�n, �s meg�rti, s�t, ha szerencs�d van, m�g viszont is szeret?! – Mire Sam a mondat v�g�re �rt, tudta, hogy a v�lasz igen lesz. Leolvasta bar�tja tekintet�r�l. Hangja megremegett, elcsuklott; arc�n meleg k�nnycseppek folytak v�gig.
V�lla r�zk�dott, �s szinte �sszeesett, m�r fels�test�t sem tudta tartani.
A s�r�st�l nyitva tartott sz�j�n befolyt egy k�nnycsepp, mely s�s volt, ak�rcsak a tenger. Egyre t�bb csepp gy�lt fi� sz�j�ba, amit�l torka elszorult. Nyelt egy keser�t, �s Dilanre n�zett.

- De Sam! � csak egy l�ny! Akit ugyan szeretek, de soha nem helyettes�thetne t�ged!

- Csak egy l�ny? Sz�val �n csak egy l�ny vagyok sz�modra?