T�nd�rvil�g

1436. december 18.  A h� szakadt, �s a faluban fosztogattak. Az angol el�kel�s�gek haditervek t�rsas�g�ban �ltek a k�lyha mellett, m�g a zsoldosok kint romboltak. Sehol nem volt b�k�s, csal�di k�sz�l�s, �s �nnepv�r�s. Pedig k�zel volt a kar�csony, nagyon k�zel. De ezt senki nem vette figyelembe, hisz a h�bor� ideje alatt nem az �nnep a legfontosabb, hanem az, hogy a franci�kat ki�zz�k az orsz�gb�l. –Kint ugyanis d�lt a m�r majdnem 100 �ve tart� konfliktus sorozat Anglia �s a franci�k k�zt.

A tizenn�gy �ves Sasha anyuk�ja, �s ½ �ves kis�ccse mellett �lt, k�nnyeivel �ztatva arc�t, �s a k�r�lbel�l k�t falat sz�raz kenyer�t, amit m�s m�don nem tudott megpuh�tani, pedig musz�j volt neki, ha csak nem akarta, hogy belet�rjenek a fogai. Anyja is egy keny�rszeletet pr�b�lt p�pes�teni, de nem mag�nak, hanem Rudolf-nak, akinek m�g nem volt el�g fogacsk�ja, hogy meg tudja r�gni a kenyeret. Kiny�lt az ajt�. A pinceajt�n csataki�lt�sok sz�r�dtek be. Az anya Sasha karjaira fektette fi�t, �s seg�tett nekik elb�jni. � maga ki�lt az asztal el�. S�rni kezdett. Tudta, hogy ha most egy francia zsoldos az, aki bel�pett, �s akit m�g nem l�t, akkor az � �let�nek hamarosan v�get kell �rnie. Nem sokat t�vedett: val�ban egy francia katona �rkezett, aki azonban m�gsem akarta b�ntani a n�t, �s gyermekeit. Azt mondta, hogy a gyermekes any�kat nem b�ntja, hanem az Angolok kir�ly�hoz vezeti, aki kegyelmes lesz vel�k, �s biztons�gba helyezi �ket. A n� nem hitt az ifj� �rnak. Tal�n sejtelmes k�pe nem tetszett Fiona-nak, a nemesi csal�db�l sz�rmaz� huszon�t �v k�r�li any�nak, aki f�rj��rt ott hagyta sz�leit; tal�n csak az lett gyan�s neki, hogy a f�rfi szava hihetetlennek t�nt. Ink�bb �gy sz�lt gyanakodva, a f�rfi arc�t f�rk�szve:

- Ha nem vagyok anya, mi t�rt�nik velem? – A katona elmosolyodott, �s v�laszra k�sz�l�d�tt, amit azonban nem kapkodott el.

- Akkor?– �s lassan, vontatottan nevetni kezdett. - Akkor sajn�latos m�don a Francia kir�ly kez�be kell, hogy �tadjam mag�t! – Itt meg�llt a besz�dben, mert meg kellett f�keznie felt�r� �r�mki�lt�s�t, azt�n lassan, komoly hangon folytatta. – Ezt pedig semmi f�le k�pen nem akarom! Nos? Akkor �n felaj�nlom szolg�lataimat, - �s ny�jtotta a kez�t, hogy felseg�tse Fiona-t. Mikor az �pp megfogta volna a kiny�jtott kezet, akkor a f�rfi visszar�ntotta azt, �s �gy a l�ny fen�kre huppant. Azt�n folytatta: - de csak ha van gyermeke! Ak�r arra is felaj�nlom seg�ts�gemet, hogy most megterm�keny�tsem mag�t! – Fiona titokban tartotta gyermekeit, �s undorodva n�zett a f�rfira, aki felh�zta szem�ld�k�t, �s cinkosan mosolygott. – A n� megsejthetett valamit abb�l, hogy a katona akkor mosolyodott, el, amikor a hal�l ker�lt sz�ba.

- Sajnos soha nem sz�lethetett gyermekem!

- H�t… ez sajn�latos! Akkor azonban megk�rem, hogy k�vessen! El�bb azonban az angol kir�lyhoz, mert az �r a hal�lba k�ld�tt n�ket is sz�mon sz�nd�kozik tartani! – Fiona m�r b�nta, hogy letagadta sz�p l�ny�t, �s kisfi�t, de nem merte el�rulni �ket, h�tha arra megy ki a j�t�k. A katona megsejthette, hogy nincsenek egyed�l, mert k�r�ln�zett, felseg�tette Fiona-t, �s elvezette.

Sasha s�r�g�rcs�t kapott. Felugrott, �s anyja ut�n akart szaladni, de az ajt�t z�rva tal�lta. Egyszer-k�tszer v�llal neki szaladt, de azt�n elfogyott az ereje, lerogyott az ajt� el�tt, �s a s�r�st�l elaludt.

- Fiona… Nemesi csal�d sarja, de megsz�k�tt nem b�rv�n a f�rfit, kit apja neki sz�nt.

- Fiona! Mi ismerj�k egym�st! – mondta a kir�ly. Val�ban ismerte a n�t, ez�rt szomor� �br�zattal �rta fel a nev�t a hal�lra �t�lt n�k list�j�ra. Ezek ut�n intett a katon�nak, �gy az eleresztette a foglyot.

A kir�ly kit�rta a karjait, Fiona pedig a mellkas�ra borult.

- L�nyom-l�nyom! Mi�rt tagadtad le azt a k�t sz�p szemem f�nye gyermeket?

- Nem b�ztam ebben a f�rfiban! Mosolygott, mikor a hal�lr�l besz�lt! Nem vallhatn�m be gyermekeimet most? Aty�m k�rem…

- Att�l tartok, erre nincs lehet�s�g! Ez nem lehets�ges! Ezt nem engedhetem meg, m�g neked sem l�nyom! Akkor megtudn�k, hogy a gyermekem vagy! A dr�ga Sasha-t egyb�l felismern�k, hogy az �n v�rem folyik benne! Ami nem is lenne baj, ha nem lenne ez a gyerekes viselked�se, hogy hisz a t�nd�rekben, akik nem is l�teznek, �s hogy a reinkarn�ci�ban is l�t igazs�got! Ez bizony rossz f�nyt vetne r�m! Hisz nem vagyunk buddhist�k!

- Ap�m! Ha megmenek�lhetn�nk, leszoktatn�m r�luk a l�nyt! – Fiona k�ts�gbees�s�ben a lehetetlent �g�rte apj�nak.

- Nem! – ki�ltotta az apa, �s intett a katon�knak, hogy vihetik a n�t. M�g Fiona k�nnyes szemekkel n�zett vissza apj�ra, az haraggal �s m�rges tekintettel n�zett ut�nuk. Azt�n s�hajtott egyet, fel�llt, �s kiment a v�rkertbe. Belegondolt, hogy az im�nt �pp a hal�lba k�ldte l�ny�t. Sz�ve szerint katon�ja ut�n futott volna, �s megakad�lyozta volna az ifj� le�ny hal�l�t, de ezt nem tehette, hiszen � volt Anglia kir�lya. Elkezdett n�zel�dni, vir�gokat szagolgatott, mintha nem �pp a legv�lts�gosabb helyzetben lenne, �s �gy tett, mintha mi sem t�rt�nt volna…

Leveg�hi�ny volt a pinc�ben, hiszen egy ablak se volt, az ajt�t pedig egy �lelemhi�nyt�l szenved� 14 �ves l�ny nem tudta kit�rni. Rudolf-nak m�r a v�r folyt az orr�n, k�r�lbel�l egy �r�ja lehetett h�tra… Sasha egy utols� pr�b�lkoz�st tett arra, hogy kit�rje az ajt�t, de nem siker�lt neki, �gy vissza�lt a fal mell�, az asztal al�, ahova anyja elrejtette, �s v�ll�b�l csorg� alvadt, csom�s v�rrel fel�rta a falra: SEG�TS�G!!!

Az ajt�n hatalmas d�nget�sek. A plafonr�l hullott a vakolat. Sasha nehezen l�legzett, �s az, csak rontott a helyzeten, hogy ott volt halott �ccse is.

- Igen! �n hiszek bennetek! K�rlek titeket, seg�tsetek rajtam! Mondan�m, hogy ha nem seg�tetek, akkor nem hiszek t�bbet bennetek, de �n hal�lom pillanat�ig v�rom a seg�ts�get, ut�na meg… - Sasha nagyon nehezen l�legzett, szinte m�r nem is sz�vott be semmit… Csak halkan, �s lassan tudott besz�lni. K�t napja �lt a pinc�ben, ahol sem egy ablak, sem egy n�v�ny nem volt. M�r szinte csak a sz�ndioxidot lehetett sz�vni. Sasha-nak lecsuk�dtak a szemei. Annyit �rz�kelt, hogy h�rtelen hatalmas f�ny gy�lt, azt�n egy l�gy hang, �gy hangzott, mintha v�zen kereszt�l besz�ltek volna.

„Ahhoz, hogy a v�gzetedet megm�s�tsuk, ahhoz nincs jogunk, de a sorsodat kicsit �t�rtuk! Most el fogsz aludni, �s le�ll a l�legzeted, a sz�vver�sed. Meghalsz! De a falra fel�rom: A New life, with the old yourself! Ezzel majd valamikor valaki f�l�breszt!” A hang elm�lt, mintha soha nem lett volna, �s Sasha val�ban elaludt.

- Apu! Biztos, hogy ez j� �tlet? Mi van, ha van lent valaki?

- Jaj Arisa! Ugyan mi lehetne lent? Most lett ki�sva! Csak nem f�lsz, hogy van ott egy mumus, vagy egy p�k? – G�nyol�dott Arisa apja, mert tudta, hogy l�nya meglehet�sen undorodik az eff�le l�nyekt�l.

- �����!!!! Neeee!!! Nem akarok p�kot! Az van el�g a lak�sban is! Sajnos! Ki fogom �ket �zni! Ez m�r biztos! Csak ma, az els� nap tizenhatot tapostam agyon! – Morgott Arisa.

- J�l van na! Csak vicceltem! – n�zett az �gre Mr. Edward.

- Ilyennel ne viccelj! Mondd ink�bb azt, hogy hulla van lent, mert az �gy sincs, �s akkor nem kapok sik�t�fr�szt! �s az neked is jobb, mert akkor nem s�ket�lsz meg!

- Rendben, m�skor cs�ndben maradok! Akkor b�lcsebb leszek… Nah uraim! Erre tess�k, �s alaposan irts�k ki a rovarokat! K�l�nben ezt a sik�t�st fogom �lland�an hallgatni! – Mr. Edward r�kacsintott a rovarirt�kra �s lement a pinc�be. Az t�nyleg tele volt p�kokkal, �s cs�sz�m�sz�kkal. Arisa bement a lak�sba. Anyj�t kereste, de a sok doboz k�zt nem tal�lta. Most k�lt�ztek be az �j h�zba. Egy el�g elhagyatott vid�ken, valahol London mellett, vagyis ink�bb t�le k�r�lbel�l 20 kilom�ter-re. Pince nem volt, ez�rt Mr. Edward �satott egyet. Most ezt kellett fert�tlen�teni. El�g labilis „�p�tm�ny” volt, az ajtaja egy csap�ajt� volt, �gy k�l�nb�z� elk�pzel�sek szerint Arisa m�r vagy sz�zszor kifejtette, hogy mikor apja lemegy, hogy fog beszorulni, �s hogy nem fog tudni kij�nni. Ugyanis az ajt�t bentr�l nem lehetett kinyitni. �s�s k�zben r�akadtak, egy r�gi betonpinc�re, amit el�stak. F�m ajtaja volt. Bel�l egy kicsit romos volt, �gy ki kellett takar�tani, de kezdeni minden f�le k�pen a rovarirt�ssal kellett, mert a sok p�kt�l m�r elf�rni is alig lehetett, ha pedig valaki f�lt, vagy undorodott t�l�k –mint Arisa-, akkor nem volt aj�nlatos a pinc�ben k�zlekednie. Ezek ut�n, a tervek szerint a berendez�se j�tt volna, vagy a kibetonoz�s, ami a p�nzt�l f�gg�tt. Nem voltak gazdagok, �s ez az �p�tkez�s sok p�nzbe ker�lt, de nem szeg�nyedtek el teljesen. Mrs. Edward, a konyh�b�l j�tt el�, amikor Arisa �gy hatodszorra ki�ltotta a nev�t.

- Na csak hogy! M�r el nem tudtam k�pzelni, hogy hol vagy! – M�ltatlankodott a l�ny. Clair, az anya, m�g most sem hagyta abba a h�ztart�sbeli tev�kenys�geket, hanem vizes k�zzel pakolta arr�bb a dobozokat. Mosogatott, pakolt, megint mosogatott �s megint pakolt. Aludni sem volt idej�k, annyit tettek-vettek, mert mire elkezd�dik az iskola, k�szen akartak lenni, �s addig m�r csak h�rom napuk volt. Arisa most a kilencedik oszt�lyba k�sz�lt, �s iskolav�lt�sa sokat seg�tett neki. Itt senki nem ismerte, senki nem tudott semmit a m�ltj�r�l, nem l�tt�k kor�bban. �gy akkora �talakul�son mehetett �t, amekkor�n csak akart. Eddig der�kig �rt a barna haja. Ezt azonban most lil�ra festettette, �s lev�gatta, hogy �ppen �rt a nyaka t�v�ig. Frufruja is volt, de nem divatb�l, hanem csak az�rt, mert utolj�ra �t �ves kor�ban volt ilyen r�vid haja. Akkor nyilv�n m�g arcform�j�b�l �s kor�b�l ad�d�an kisl�nyos volt, de t�z �v alatt sokat, - nagyon sokat v�ltozott. Arca n�ies lett, �gy az a haj, amit �t �ves kor�ban viselt, most nem ugyan azt a hat�st keltette. Kifejezetten el�ny�re v�lt, hogy lev�gatta haj�t, mert kosaraz�sn�l nagyon zavarta a „neh�z feje”. R�ad�sul s�r�, d�s haja volt, �gy mikor lev�gt�k lobbonc�t, �gy �rezte, t�z kil�val lett k�nnyebb.

Most rosszall�an n�zett anyj�ra, ami�rt az �lland�an csak pakolt, meg�ll�s n�lk�l, �s nem �rtette igaz�n, hogy mi�rt kell ezt �gy felf�jni, hiszen ha rumlib�l megy iskol�ba, �s abba is j�n haza, akkor sincs semmi, nem az sz�m�t, hisz a szob�j�ban �gy sem szokott rendet tartani. Alig v�rta, hogy elteljen az a k�t nap, am�g a bog�rb�csik ut�n �jra le szabad menni a pinc�be, �s bebarangolhatja azt a tal�n m�g a h�zukn�l is nagyobb, kacskaring�s, labirintusos ter�letet, amit apja �satott. Rem�lte, hogy a k�t h�sz �v k�r�li fi� j� munk�t v�gez, �s nem kell majd att�l tartania, hogy mikor pottyanik egy h�rom milli� l�b� iz� a fej�re. Ha azonban ez nem �gy lesz, �s b�rmi, ak�r csak egy egy napos p�k is hozz��r, akkor � sik�tani kezd, �s hanyatt homlok menek�l ki, majd reklam�l apj�nak, hogy m�g mindig vannak lent bogarak!

- Anyu! Nem l�ttad Lexust? M�r nagyon r�g �ta nem j�tt oda hozz�m… - Mondta Arisa. Lexus a h�rom �ves malinois kutya, aki mint �j k�rny�ken, im�dott kolb�szolni, csak �pp ezt gazd�ja nem �rt�kelte.

- Lex! Lexus! Ha nem j�ssz ide, akkor, ha el�ker�lsz, kitekerem a nyakadat! – Morgott Arisa, �s k�zben azt k�mlelte, mikor �s merr�l sz�nd�kozik a nyak�ba ugrani kuty�ja. De az csak nem akart megjelenni.

- Anyu! Elegem van ebb�l a kuty�b�l! Mikor lesz m�r ker�t�s�nk?

- Nem tudom kicsim, de keresd meg, mert ha megint �tsz�kik a szomsz�dhoz, akkor balh� lesz! - …megint… egyszer m�r �tsz�k�tt, �s akkor az id�s Mr. Reynolds hatalmas pat�li�t csapott, mert Lexus ki�sott egy r�p�t… �s �gy a ny�lnak kevesebbet tudtak enni adni…

- J� j� keresem… - Arisa elindult, �s k�zben ben�zett a pinc�be. Vagyis csak ben�zett volna, mert apja nem engedte. M�r a k�t rovarirt� is felj�tt. Bemutatkoztak Aris�nak. Az egyiket Carlosnak h�vt�k, a m�sikat pedig Dilannak.

- Nem l�ttatok erre egy malinoist?

- Hogy egy micsod�t? – N�zett hatalmas t�gra ny�lt szemekkel Carlos. Arisa �s Dilan nevetni kezdtek.

- Te m�g ezt sem tudod?- g�nyol�dott Dilan. – Egy�bk�nt nem… - Mondta m�g, mire Arisa fels�hajtott. – De seg�thetek megkeresni!

- H�! Azt nagyon megk�sz�nn�m! Ez a kutya folyton elsz�kik… - Dilan morfond�rozva f�lrevonta sz�j�t, �s indulni szeretett volna.

- Kit keres�nk? – �rdekl�dte Carlos.

- H�! Te azt se tudod, hogy mi az a malinois, sz�val jobb lenne, ha itt maradn�l! – Dilan sz�r�s szeme marad�sra k�sztette b�ty�t, aki az id�sebb l�v�n m�gis f�lt �ccs�t�l…

- Am�gy egy Lexus n�vre hallgat� fekete kutyust keresek, ha ide t�vedne, l�gyszi fogd meg, hogy ne tudjon megint elmenni! Azt�n vidd be a lak�sba!

- Rendicsek! – Carlos r�kacsintott Aris�ra, azt�n „k�nyelmesen” elhelyezkedett a f�ld�n.

- Dilan most levette v�d�maszkj�t, ami ahhoz kellett, hogy ne �rtson neki a rovarirt� szer.  Nagyon helyes fi� volt. K�k szemei er�sen ki voltak festve feket�re, pont olyan sz�n�re, mint a haja. Frufruja is volt, ami a szem�be volt f�s�lve. Azt lehetett hinni, hogy l�ny. Elindultak, m�ghozz� Mr. Reynolds h�za ir�ny�ba.

- �s? Mit mondasz el magadr�l?

- H�t… 14 �ves vagyok, m�g suliba j�rok, �s minden szabadid�met a v�rosban t�lt�m.

- Van valami dilid? vagyis… ink�bb �gy k�rdezem, hogy mi az, mert vanni mindenkinek van…

- H�t… azt ink�bb nem mondom el! Tuti, hogy nem vagy r� k�v�ncsi…

- Deeeeeeeee! Ha nem lenn�k k�v�ncsi, akkor nem k�rdeztem volna! L�gyszi mondd meg! – h�zelgett �s k�ny�rg�tt Dill, �s hatott is a l�nyra.

- H�t… j�! Kapaszkodj meg! – Erre a kijelent�sre Dill viccesen megkapaszkodott Arisa karj�ban. – Hiszek a t�nd�rekben! S�t! Im�dom �ket!

- Ez aranyos! – Mosolygott Dilan, �s �tkarolta a l�nyt. – Tudod… Nekem sincs ellen�k kifog�som! – S�gta bizalmasan a fi�. Vigyorgott k�zben, de nem �gy, g�nyosan, mint az im�nt Carlosra.

- �s? R�lad mit kell, vagyis mit lehet tudni?

. H�t… 18 �ves leszek, most megyek 12-be, �s suli mellett apumn�l dolgozom. Carl a b�ty�m. � 20 �ves. Az �n dilim az, hogy emos vagyok, ami ilyen… sz�val… hogy… majd k�ld�k egy cikket, ha van e-mail c�med!

- Persze, hogy van, sz�val k�ldheted! – Nevetett Arisa. Am�gy Londonban laktok?

- Igen! Persze!... Most majdnem megk�rdeztem, hogy �s ti? – Nevetett Dilan. – Ja! �s ha akarsz, h�vj Dillnek, mert mindenki �gy h�v!

- Hihi! – Nevettek, �s k�zben m�r oda is �rtek Mr. Reynolds kertj�hez.

- Ahogy sejtettem! – Mondta halkan a l�ny, azt�n suttogva folytatta: - Te hozd ide a nyulat! Ott van a h�z m�g�tt! De vigy�zz! Szerintem itthon vannak.

- Ok�! – V�laszolta Dilan, �s elment. – Lex! Lex gyere ide! – suttogta Arisa. A kutya odaugrott a l�ny el�, �s letette a ki�sott r�p�kat. Arisa m�rgesen elvette azokat, �s vissza akarta temetni �ket oda, ahol m�g l�tsz�dott a nyom, de mivel Dill vissza�rt a ny�llal, egyszer�bbnek t�nt az a megold�s, hogy ha odaadj�k Lexus zs�km�ny�t a Shrekike n�vre hallgat�, feh�r, teljesen elk�nyeztetett ny�lnak. Aki persze nem is hagyta �ket cserben, mert azonnal szorgalmasan r�gcs�lni kezdte a z�lds�get.

- Na mi meg l�pj�nk le, miel�tt… - mondta Arisa. Megfordult, �s a hirtelen fel�ll�sban h�traesett, �s egyenesen Dilan karjaiban k�t�tt ki. Mikor nagy nehezen ism�t a saj�t l�bain �llt, f�lve n�zett r� a szomsz�d f�rfira.

- Khm… szervusz le�nyz�! Megint itt vagy a kuty�ddal, Rem�lem semmit nem csin�ltatok! – Ekkor vette �szre a r�p�kat. M�rges, egyre v�r�s�d� fejjel n�zett a k�t fiatalra, Shreik�kre, �s Lexusra.

- Nagyon saj…

- Mivel azt a r�p�t, amit a d�g�d ki�sott, �gyis a nyuszik�m ette volna meg, ez�rt erre az esetre �gy tekintek, mintha meg sem t�rt�nt volna, vagy pedig csak a nyulat akart�tok megetetni; de nagyon vigy�zzatok magatokra! – Azzal megfordult, �s elment. Visszamenet Dill �s Arisa azzal sz�rakoztatt�k egym�st, hogy kifigur�zt�k a szomsz�dot. Nagyokat nevetve, �s l�kd�s�dve mentek vissza. Mikor Dill v�letlen�l t�l nagyot l�k�tt a l�nyon, az elesett, �s nevett�ben s�rni kezdett, de a fi� nem nevetett.

- Ne haragudj! Csak n�ha nem vagyok tiszt�ban az er�mmel… - Menteget�z�tt ink�bb.

- Nyugi, semmi bajom! �s nem haragszom! – Dill elmosolyodott, �s illedelmesen felseg�tette Aris�t. A l�ny egy puszit nyomott cser�be a fi� arc�ra, aki erre olyan piros lett, mint a paradicsom. Mikor Arisa megl�tta, hogy a fi� mennyire elpirult, mag�ban nevetni kezdett, de nem mert hangosan, mert v�lem�nye szerint akkor m�g k�nosabb helyzetbe hozta volna �t. Azt�n vid�man tette k�s�r�nek a puszi mell�: - K�szi!

Dilan nagyon k�nyelmetlen�l �rezte most mag�t. Esz�be jutottak azok az eml�kek, amik olyan l�nyokhoz f�z�dtek, akiket szeretett.

- Na gyere m�r! – ki�ltotta Arisa, aki m�r a kb. Dillt�l 200m-re l�v� domb tetej�n lejtett �r�mt�ncot. L�tta, hogy a fi� nem hallja, vagy csak „nem akarja teljes�teni a parancsot”, mert valamin nagyon gondolkodik, ez�rt visszaszaladt hozz�, �s dzsekije ujj�n�l fogva h�zta. B�r m�r lassan �sz lett, m�g mindig r�vid ujj�s meleg volt, �gy Dilan izzadt is rendesen a farmerdzsekiben.

Vissza�rtek a kertbe, ahol Carlos �s Mr. Edward �pp azt vitatt�k meg, hogy mi legyen a sorsa annak a r�zs�nak, amit Clair, - az az Mrs. Edwards - �ltetett, de nem arra sz�nta, hogy a tetvek azt reggelizz�k. De err�l sajnos �ket nem lehetett meggy�zni, �s szeg�ny vir�g m�r az „utols�kat r�gta”.

- Te mit gondolsz err�l �csi? Szerintem egy kicsit le k�ne f�jni ezzel itt! – Mutatott egy tet�irt� szerre Carl, �s meg sem v�rta, am�g Dill azt mondja, hogy ok, vagy valami, mert tudta, hogy �gyis egyet�rtenek! M�ris fecskend�zni kezdte a n�v�nybe az oldatot.

- Ne hagyd magad! – Boxolta Arisa Dilan karj�t, azt�n boszork�nyos nevet�se k�s�ret�ben bevonult a lak�sba. – Meglett Lexus! Anyu?!

- Hol vagy? Ebben a lak�sban a sok dobozt�l nem lehet senkit megtal�lni!

- H�t nem lenne h�tr�ny, ha el lenne pakolva… - Bukkant f�l Clair h�ta m�g�tt Arisa. A nappaliban �lltak, �s majdnem sz�vbajt kaptak:

- Seg�thetek elpakolni?! – Toppant be Dill, �s ezzel �lte meg majdnem Aris�t, akinek nagyon rossz volt a lelkiismerete.

- ���… persze… De… gyere velem egy picit! – mondta Arisa. Bevonszolta a fi�t a szob�j�ba, �s j�l �sszeszidta, ami�rt �gy r�juk ijesztett. Azt�n ledobta mag�t az �gyra, �s nagy b�szen elkezdett kibontani egy dobozt, amiben „v�letlen�l” �pp a feh�rnem�i voltak.

- Arisa?! Biztos vagy benne, hogy ezt a dobozt akartad kinyitni? – K�rdezte elpirulva Dilan. Arisa tettetett zavarral gyorsan visszahajig�lta a dolgokat a dobozba, �s jobb kez�vel h�t�t kezdte vakarni. Dilan elfordult, de nem b�rta meg�llni nevet�s�t, �s �gy visszafordult, odaugrott az �gyhoz, �s felbor�totta a dobozt. Most Arisa pirult el, amikor megl�tta, hogy mit csin�l Dilan. Megfogott egy melltart�t, - pont a l�ny kedvenc�t- v�gign�zett rajta, azt�n �gy csin�lt, mintha fel akarn� venni, �s mint valami sarki l�ny, risz�lni kezdte mag�t. (Meg kell hagyni: nem is rosszul…) Azt�n levette, arc�hoz d�rzs�lte, �gy az �tvette a fi� illat�t, �s azt�n visszadobta a l�nynak. Arisa megszagolta, �s belegondolt, hogy ezt soha t�bbet nem fogja kimosni, hogy mindig maradjon meg ez a finom illata. Dill megn�zte a dobozokat, �s valami haszn�lhat� feliratot keresett.

- Ruha, ruha, ruha, ruha… mennyi ruh�d van m�r? – N�zett a l�nyra.

- Sok! De ha nem akarsz ruh�t pakolni, akkor arra tal�lsz d�szt�rgyakat! – mutatott egy (a ruh�k�n�l sokkal kisebb) dobozkupacra. Dill a kupachoz ugrott, �s k�r�rvend�en vigyorgott, mikor azon ezt a feliratot tal�lta: Ruha.

- �! Sz�val te a ruh�t d�szt�rgynak is haszn�lod? Vagy a d�szt�rgyat ruh�nak?

- Jajj istenem vigy�zz! – L�kte f�lre Arisa a fi�t, �s el�kotort egy „Aj�nd�kok” felirat� nagym�ret� dobozt. – Tess�k! Ebbe azok vannak, amiket aj�nd�kba kaptam!

- J�! V�gre valami, ami nem ruha! – A fi� majdnem eldobta a dobozt, de r�j�tt, hogy az helytelen lenne, mert lehet, hogy �veg van benne. – Vagy aj�nd�kba is ruh�kat kapsz?

- Nem! Nyugodj m�r meg!

- Akkor j�! – Egy sniccerrel kinyitott�k a dobozt, �s abban m�r t�nyleg mini m�ret� szobrokat tal�ltak. Sz�pen kipakolt�k �ket azok el� a k�nyvek el�, amik m�r k�t felszerelt piros sz�n� polcon sorakoztak. Mikor ezzel v�geztek, �sszerakt�k a magn�t, ami m�r annyira hi�nyzott Aris�nak. Egyb�l be is rakta a kedvenc cd-j�t, amire kit�n�en lehet t�ncolni, �s egyb�l tekergetni is kezdte cs�p�j�t, amivel egy�tt feneke, �s hasa is elfordult. Azt�n salsa-zni kezdett. Dilan odament hozz�, �s vezetni kezdte a l�nyt. Egyben biztos, hogy nagyon sok m�s fi�t�l k�l�nb�z�tt: mindene volt a t�nc –a salsa.

Dilan m�r h�rom h�napja j�rt Aris��khoz seg�teni, kicsomagolni, �s Carlos pedig az�rt, hogy �ps�gben tartsa a r�zs�t. M�r le lehetett menni, de Arisa m�g nem volt lent, mert f�lt, de Dillel elhat�rozt�k, hogy aznap lemennek egy�tt –kettesben.

- Dill?! Biztos, hogy ezt akarjuk? – K�rdezte Arisa f�l�nken, hangja remegett, �s csak n�zett el�re a nagy feketes�gben. Csak egy gyertya volt n�luk, mivel az eleml�mpa lemer�lt, mikor indulni k�sz�ltek. A rozoga fa csap�ajt�, amin bej�ttek, ki volt k�tve, m�gis att�l f�ltek, hogy lecsuk�dik. Akkor ugyanis bent ragadnak. Dill megfogta Arisa kez�t, �s amennyire l�tt�k a m�sikat, egym�s szem�be n�ztek.

- Ne agg�dj Arisa! Semmi bajunk nem lehet, neked pedig pl�ne, mert ha kell, a testemmel foglak megv�deni! – Nyugtatta Dilan a l�nyt, aki ett�l csak m�g izgatottabb lett, �s m�g jobban f�lni kezdett. Ugyanis ha Dillnek valami baja lesz, akkor neki egyed�l kell kimennie, ami m�g akkor is f�lelmetes, ha tudja, hogy sz�rnyek nem l�teznek, a cs�sz�m�sz�k pedig hat�sosan ki lettek irtva. Dilan �t�lelte Arisat, aki k�zben megpr�b�lta elhitetni mag�val, hogy semmi baj nem lehet.

- Na gyere! Nyugi! N�zd! Itt egy ajt�… err�l nem is tudtam… ott nem irtottunk bogarakat… hacsak Carl nem!

- Akkor oda ne menj�nk! Nem akarom, hogy valami bog�r r�m pottyanjon!

- Figyelj! Bemegyek, megn�zem, hogy van-e ott valami, azt�n ha van, akkor megn�zem a bog�r�llom�nyt! J�? – Erre Arisa b�lintott, de m�g mindig nem engedte el a fi� kez�t, f�lt egyed�l maradni a s�t�tben.

- H�! El k�ne engedned!

- Nem akarok egyed�l maradni! Ink�bb bemegyek veled! Csak… �g�rd meg, hogy nem engeded el a kezemet! – Dilan kuncogott egyet, de nem g�nyosan, hanem ink�bb, mint aki aranyosnak tartja ezt. Kinyitott�k az ajt�t, �s onnan egy k�l�n�s, r�gi, de nem b�d�s szag �radt ki. Nem l�ttak sokat, csak egy l�pcs�t, amin vastagon �llt a por, �s egy ajt�t a tetej�n. Dilan �s Arisa �sszen�ztek. L�tszott a tekintet�k�n, hogy mind a ketten k�v�ncsiak arra, ami az ajt� m�g�tt van. Dilan h�vta Aris�t, hogy n�zz�k k�rbe a falakat, h�tha tal�lnak m�g valamit. Igazuk is volt, mert tal�ltak egy feliratot, �gy k�r�lbel�l az ajt�val �s a l�pcs�vel szemben. Egy rozoga asztal is volt ott. Vagyis m�r nem volt asztalnak nevezhet�, ink�bb csak egy felismerhet�, vagy tippre asztalnak nevezett t�rgy.

- N�zd! Egy �j �let a r�gi �nmagaddal! – Mutatott a falra Dilan. T�nyleg ez a sz�veg �llt a falon, m�ghozz� aranysz�n� bet�kkel, amit valaki m�g nagyon r�gen, gy�ny�r� �r�ssal �rt f�l. Mintha valami term�szetf�l�tti dolog lett volna a helys�gben.

- Igen! „A New life, with the old yourself!” Ez t�nyleg azt jelenti, amit mondt�l! V�! J�zusom! Fussunk! – Arisa rettent�en megijedt, mert az asztal m�g�tt valami mozgol�d�st lehetett hallani. – Mi? Mi ez? – Egy sz�r�s valami b�jt el� az asztal m�g�l, �s megt�r�lte a szem�t. Mikor v�gre siker�lt kif�s�lnie r�vid, de s�r� haj�t az arc�b�l, �s v�gre leveg�h�z jutott, megl�tta a k�t fiatalt. Ijedt�ben hasradobta mag�t, �s �gy sikeresen mag�ra bor�totta a rozoga asztalt, ami sokkal �ppebnek t�nt, am�g a l�ny �ssze nem t�rte v�gleg. Arisa el akart futni, �s m�r r�ntotta mag�val Dilant is, aki azonban nem mozdult el onnan, ahol �llt. Visszar�ntotta a l�nyt, azt�n fej�vel a misztikus l�ny fel� b�k�tt. M�rges arc�r�l ler�tt, hogy bunk�s�gnak tal�ln�, ha csak �gy otthagyn�k azt a valakit, vagy valamit, amit tal�ltak.

- Csin�lj, amit akarsz, de �n nem v�rom meg, am�g felfal minket! Tudod, hogy irt�zom az ilyen mindenf�le gusztustalan bogarakt�l! – Mondta felemelt hanggal a l�ny, �s elengedte a fi� kez�t. Elszaladt a kij�rat fel�, de mikor megl�tta, hogy a csap�ajt� bez�rult, mert val�sz�n�leg lecsapta a sz�l, sik�tani kezdett. Megpr�b�lta feltolni, de nem siker�lt neki. Dilan nev�t ki�ltozta, �s h�vta a fi�t, hogy az seg�tsen neki, de � nem ment oda, minduntalan azzal a teremtm�nnyel volt elfoglalva, ami a rejt�lyes ajt� m�g�tt tart�zkodott, m�g �k r� nem tal�ltak.

- Arisa! Gyere ide! – Megv�rta, am�g a l�ny felhagy a sik�t�ssal, �s kegyeskedik visszamenni hozz�, azt�n kem�ny, g�nyos hangon k�z�lte a l�nnyal a t�nyt: - Te �t�d�tt vagy! Ez a sz�r�s bog�r egy l�ny, aki ki tudja, mi�ta van itt, �s ki tudja mi�ta nem evett! Vigy�k f�l! – Mondta, mert m�g nem tudta: beszorultak. A l�ny mellett �lt a f�ld�n, kab�tj�t a reszket� kisl�nyra ter�tette, aki azonban b�tors�g hi�ny�ban minduntalan ledobta mag�r�l azt. Mikor felfogta, hogy mi t�rt�nt vele, �s hogy ez a k�t ember nagy val�sz�n�s�ggel nem akarja �t b�ntani, hagyta, had meleg�tse f�l, a gyapj� b�l�ses kab�t.

- Mi�ta vagy itt? – K�rdezte Dill, aki k�zben �tkarolta a l�nyt. – �s hogy h�vnak?

- A nevem Sasha, �s �gy… december k�zepe �ta…

- December? – Dilan els�padt, �s alig tudta kiny�gni: - De h�t… az m�r majdnem egy �ve volt! – Mondta v�g�l.

- Most akkor mindj�rt �j�v, �s �n t�l�ltem a h�bor�t? – Mosolyodott el a l�ny, aki m�g mit sem sejtett a modern korr�l. H�rtelen kipirosodott, �s izgatott� v�lt.

- ���… Mif�le h�bor�t? Itt m�r… nem is tudom mi�ta nem volt h�bor�!

- De h�t… a franci�k! Akik meg�lt�k any�mat! – H�rtelen elszomorodott, �s k�nnyes lett a szeme.

- A franci�k… csak nem a… v�rj! Te melyik �v decembere �ta vagy itt?

- Azt hiszem, 1436…

- A sz�z �ves h�bor�! De… az hogy lehet? Akkor te m�r… t�bb mint 550 �ves vagy! De ez… ez egy�ltal�n nem l�tszik rajtad! Mit… mit csin�lt�l itt a pinc�ben?

- Itt b�jtunk el. De… akkor most… m�r sok id� telt el! �n… �n csak a t�nd�rekt�l k�rtem seg�ts�get, hogy t�l�ljem a h�bor�t. Azt nem k�rtem t�l�k, hogy egy… �jkorban hozzanak vissza az �letbe!

- A sz�veg! A sz�veg a falon! Nem a t�nd�rek voltak, hanem �n… �s Arisa! De… a sz�veget valakinek csak f�l kellett �rnia… azt mondtad… t�nd�rek?

- Igen! Te nem hiszel benn�k? Mert �n igen! N�lunk a csal�dban mindenki hitt benn�k, csak azt�n cserbenhagyt�k �ket, pedig �k j�k, �s szeretik az embereket!

- H�t… �n nem hiszek benn�k, de Arisa igen! Ezt a t�m�t vele vitasd meg! – Arisa m�g mindig �llt, �sszefont karokkal, �s m�rgesen n�zett Sashara. F�lt�keny volt. Dilan odaadta neki a f�ltve �rz�tt kab�tj�t, �s m�g csak nem is k�rte meg arra, hogy vigy�zzon r�. Pedig amikor � el akarta t�le venni, hogy felakassza a fogasra, akkor nem engedte meg neki, mert nehogy valami baja legyen. Erre most odaadja egy ilyennek. A f�rfiakon soha nem lehet kiigazodni. Pedig mennyire szerette volna Arisa viselni azt a kab�tot! Hajjaj! H�t teljesen meg lehet �rteni, hogy f�lt�keny volt erre a rongyos �sk�v�letre –ahogy mag�ban szidta.

- Velem? Ez a… ez itt? Tuti, hogy nem! – Fintorgott, �s megfordult, hogy nyomat�kosan is feltegye a pontot az i-re. Dilan feln�zett a plafonra, k�rbeforgatta a szem�t, �s megk�rte a l�nyt, hogy ha m�r nem f�zik, �s kicsit �lettel telibbnek �rzi mag�t, akkor egy kicsit adja vissza a kab�tj�t. Sasha engedelmesen �tny�jtotta azt a fi�nak, aki f�l�llt, odament Arisa el�, �s felvont szem�ld�kkel �gy sz�lt:

- Ezt szeretn�d? – �s jelezte, hogy a kab�tra gondol.

- �n? Dehogy is! Mi �t�tt bel�d? Nekem van saj�tom! �s nem f�zom!

- Persze! Ne tagadd, hogy f�lt�keny vagy! L�ttam rajtad! – Dilan r�tapintott az igazs�gra, de nem mutatta ki, hogy mennyire �r�l. R�ter�tette a l�ny v�ll�ra a kab�tot, �s �tkarolta.

- Hagyj�l m�r! Mondom, hogy nem f�zom! – Mondta az, �s ler�zta mag�r�l a fi� karj�t is, �s a kab�tot is.

- Te ledobtad, az az ler�ztad a kab�tomat a f�ldre! Most koszos lett! Van fogalmad arr�l, hogy mennyibe ker�lt? Rengetegbe! – Morgol�dott a fi�, azt�n elnevette mag�t. – Jaj Arisa! Tudod, hogy szeretlek! Nem akarlak megb�ntani, de l�tom rajtad, hogy f�lt�keny vagy! Pedig kev�s okod van r�! – Azt�n visszavitte Sashanak a kab�tot.

- Nah! Mes�lj nekem ezekr�l, a t�nd�rekr�l! – Mondta nagylelk�en Arisa, �s oda�llt a k�t �l� t�rsa el�.

- H�t… Az�rt im�dkoztam, hogy mentsenek meg, amikor is val�ban megmentettek. M�r nem eml�kszem, hogy mit mondtak, mert az �ta sok id� eltelt –m�r ha igaz, amit mondtatok. Sz�val csak annyira eml�kszem, hogy elaludtam a h�bor� alatt, �s m�r majdnem megfulladtam, amikor megmentettek! Nem tudom, hogy az �ta mi t�rt�nt… de Ti tal�n tudtok mes�lni!

- �! Nagyon sok minden. A vil�g teljesen megv�ltozott. Olyan szerkezetek, �s g�pek sz�lettek, amiket a te id�dben m�g senki nem tudott volna elk�pzelni! De k�rlek, mes�lj a t�nd�rekr�l, �s a m�ltadr�l!

- A t�nd�reket magukat nem l�ttam, mert a szemem csukva volt a f�radts�gt�l, de tudom, hogy csod�s l�nyek voltak, �s a hangjuk… Gy�ny�r�! Mint a v�zes�s m�g�li sz�! Csilingelt, de szomor� volt, gondolom a feladat miatt, amivel megb�zt�k �ket! Hisz m�gsem vid�m dolog valakit elaltatni, �s b�b�jjal sz�rni! M�g akkor sem, ha azt csak egy id�re teszik, �s az�rt, hogy megments�k az embert. Most nekik k�sz�nhetem az �letemet! Ha �k nincsenek, akkor m�r �n se lenn�k! De… milyen ruha ez rajtatok? Ilyet senki nem visel! Az az… igen? – Sasha teljesen �ssze volt zavarodva, nem tudta felfogni, hogy most mi is t�rt�nt vele, mert ez a hatalmas h�r, ami r�szakadt, lesokkolta, �s blokkolta az agy�t is.

- Ez… a mai divat!

- Divat? Az mi? Nem ismerem ezt a sz�t! Nagyon elmaradt a tud�sunk, nek�nk r�gieknek a tietekt�l!

- De ez nem a ti hib�tok! �s ne agg�dj, majd mindent sz�pen elmondunk! – Nyugtatta Arisa �s Dilan a l�nyt, azt�n elkezdt�k neki magyar�zni a szavakat, amiket nem ismert. Ami nem volt egy k�nny� feladat, mert amivel elmagyar�zt�k volna, m�g azt sem ismerte. De sz�pen lassan kezdett egyre t�bbet tudni az „�j vil�gr�l”. De esz�be jutott, hogy beszorult ide, �s elfogta a f�lelem. Kiab�lni kezdett, �s jajgatni, a k�t fiatal pedig semmit sem �rtett. Azt�n mikor Sasha v�gre el tudta nekik mondani, hogy beszorult, �s hogy az�rt halt meg majdnem, mert elfogyott a leveg�, akkor Arisa �s Dilan szint�n nagyon megijedtek.

- Az ajt�t becsapta a sz�l, arra biztos, hogy nem jutunk ki! De… �n m�sik kij�ratr�l nem tudok… - Ekkor mind a ketten (Dilan �s Arisa) a l�pcs� fel� n�ztek, �s f�lpattantak. De gyorsan meg is gondolt�k magukat, mert esz�kbe jutott, hogy Sasha az im�nt azt mondta, hogy be van z�rva. Dilan megl�tta, hogy Aris�nak el van t�zve a haja, m�ghozz� hull�mcsattal.

- Ezt add ide! – Mondta, �s k�zben m�r h�zta is ki a l�ny haj�b�l a ment� eszk�zt. Felszaladt a l�pcs�n, �s bedugta az elhajl�tott csatot a bez�rt z�ron. Elford�totta, de az ajt� nem ny�lt ki. M�g k�tszer-h�romszor pr�b�lkozott, �s (l�ss csod�t) sikerrel j�rt. Azonban csal�dnia kellett: a bej�rat el volt torlaszolva. Hatalmas, poros szikl�k, k�vek voltak ott, �s a r�sek f�lddel voltak kit�mve.

- Arisa! Seg�ts k�rlek! Ugye… nincs m�k�rm�d? – N�zett a l�nyra, aki ijedt�ben azonnal ugrott.

- Hehehe! De vicces! K�pzeld nincs! – Mondta. Ez arra utalt, hogy egyszer, amikor pakoltak ki a l�ny szob�j�ban, let�rt a m�k�rme, �s s�rni kezdett. Az�ta nem hordott m�k�rm�t.

- Remek! N�zd! Itt kezdd el kaparni! �n a szikl�t tartom, nehogy r�d essen!

- Ez kedves! – mosolygott Arisa, �s kaparni kezdte a f�ldet. H�rtelen elkapta a kez�t, �s elr�ntotta Dilant. Megr�zk�dott a sziklat�mb, �s h�rom f�nyes pont jelent meg az egyik r�sben. Arisa felsik�tott, �s Dill h�ta m�g� ugrott.

- Ki merte megzavarni nyugalmamat? Ki mert arra k�nyszer�teni, hogy hangomat hallassam? – Sz�lt egy m�lyen cseng�, rekedtes hang, �s egy f�nyes hatalmas m�ret� sz�nyog rep�lt ki a f�nypontok k�z�l.

- Mi?… Mi ez? – sik�tott Arisa, �s elfutott, le a l�pcs�n. – Dill! Csin�lj vele valamit! Ut�lom a bogarakat! – Sik�totta a l�ny. Erre a hatalmas sz�nyog odarep�lt hozz�, �s k�r�zni kezdett f�l�tte. – �! �! Ne! Hagyj b�k�n! Menj innen! K�rlek!

- Arisa! Nyugi m�r! Ez egy… Ez egy t�nd�r!