Hazádnak rendületlenûl Légy híve, oh magyar, Bölcsõd az 's majdan sírod is, Melly ápol 's eltakar. A' nagy világon e' kivûl Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors' keze, Itt élned, halnod kell. Ez a' föld, mellyen annyiszor Apáid' vére folyt; Ez, mellyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a' hõs Árpádnak hadai, Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat, 'S elhulltanak legjobbjaink A' hosszu harcz alatt. És annyi balszerencse közt, Olly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e' hazán 'S népek' hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: "Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált!" Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, 'S keservben annyi hû kebel Szakadt meg a' honért. Az nem lehet, hogy ész, erõ, És olly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.

Még jõni kell, még jõni fog Egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek' ajakán. Vagy jõni fog, ha jõni kell, A' nagyszerû halál, Hol a' temetkezés fölött Egy ország vérben áll. 'S a' sírt, hol nemzet sülyed el, Népek veszik körûl, 'S az ember' millióinak Szemében gyászköny ül. Légy híve rendületlenûl Hazádnak, oh magyar, Ez éltetõd 's ha elbukál, Hantjával ez takar. A' nagy világon e' kivûl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors' keze, Itt élned, halnod kell.